2013. március 20., szerda

Pár sor rólam és a Húsvétról

Vallásos családból származom, így nálunk a Húsvét az egyik legfontosabb ünnep az évben, az elmélyülés, a lelki megújulás ideje.
Nagycsütörtökön a régi szokások szerint tojást festünk és sütünk, nagypénteken még itthon emlékezünk meg Krisztus keresztre feszítéséről, de szombaton vidékre utazunk a rokonokhoz és az esti tűzszentelésen és körmeneten ott veszünk részt. Húsvét vasárnapján hajnalban kelünk, nem szabad beszélni, néma csendben kell a temetőbe menni, barkát vinni, megemlékezni a halottainkról. Ez a helyi szokás. A délelőtti feltámadást ünneplő misén már mindenki vidám, utána nagy ebédet csapunk, báránnyal, sonkával, tojással, borral.
A húsvéti ajándékozás (nyuszi által hozott édesség) újabb eredetű városi szokás és én nem nagyon preferálom, de valamilyen formában mégis minden évben sor kerül rá.
Vasárnap hazautazunk, hogy a hétfő hajnalban érkező locsolkodók se találják üresen a házat. Este táncházba megyünk és hajnalig mulatunk.

2 megjegyzés: